Mason Murray íróasztala

 

Zibriczki Zoltánnak hívnak, Miskolcon születtem 1969-ben. Ebben a városban élek jelenleg is, ám a gyerekkoromat Kazincbarcikán töltöttem, így a két várost egyszerre tekintem szülővárosomnak és otthonomnak. A polgári foglalkozásom szerint veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadó vagyok a Rail Cargo Hungária Zrt-nél.

 

Már egészen fiatalon úgy gondoltam, hogy a bennem kavargó gondolatokat papírra kell vetnem, ezért aztán alig múltam 10 éves, már megszülettek az első kezdetleges írásaim.

Kezdetben szépen, kézzel. Később a technikai akkori vívmányait felhasználva már mechanikus írógéppel. Ha valakit még a típus is érdekel, hát Erika volt a neve a drágának... Túl sok szót nem pazarlok az első évekre, merthogy egyik regénybe kezdtem bele a másik után, hogy igazából egyiket se fejezzem be, mígnem 1990-ben az hajdanvolt Népszava Lap- és Könyvkiadó pályázatára végre elkészítettem az első komplett regényemet Akár a pokol címmel. Bekerültem a legjobb öt közé, amit oklevéllel díjaztak. Az erkölcsi elismerés is elismerés, ámbár jobban vágytam volna a dobogósok jutalmára, vagyis a megjelentetett regényre. A pénzjutalomról most ne beszéljünk... Kicsit sem vígasztalt, hogy a gyorsan nehezedő gazdasági helyzetből kifolyólag végül a dobogósok sem jelenhettek meg...

Az első országos megjelenést mégis elhozta ez az év. A Vénusz Magazin felhívására elkészítettem egy erotikus-ufós novellát, amely elnyerte a főszerkesztő, Szűcs Róbert tetszését. Az ő nevét fontosnak tartom külön megemlíteni, mert tulajdonképpen az ő bizalma és segítsége indított el végül az úton. Ezért örökre hálás leszek neki. Mielőtt azonban éppen ő adta volna ki az első könyvem, elindultam az Interpress Magazin (IPM) novellapályázatán, ahol a legjobb tizenkettő közé kerülve egy minikrimivel elnyertem a megjelenés lehetőségét, ami akkoriban nagy szó volt, tekintettel az magazin komoly presztizsére.

1992-ben aztán végképp nem maradt meg bennem az első igazán komoly történet. Megírtam a Badmenville című akcióthrillert, majd elküldtem Szűcs Róbertnek. Ő pedig azt mondta, hogy ez jó és kiadjuk. Velem madarat lehetett fogatni, és lelkesedésemet szinte egyáltalán nem csökkentette, hogy végül csak 1994 novemberében került a boltokba a könyv Elátkozottak városa címen. A címváltást a kiadó kérte az angolul kevésbé értő olvasók kedvéért, azonban maga a regény az első karaktertől az utolsóig az én gyermekem, nem kértek benne semmilyen átírást. Akkoriban a rendszerváltás utáni években a megnyíló szabadpiac döbbenetes mennyiségű könyvet volt képes felszippantani. Nem vesződtek annyit a szerkesztéssel, hiszen nem volt ilyen gyilkos verseny. Ez a "lazaság" ma már elképzelhetetlen a nem magánkiadásban megjelenő könyveknél.

Azt hittem eljött a kánaán, de nem. A könyvkiadás akkoriban zajló aranykora villámgyorsan véget ért. Mire megírtam a Rossz hold című thrillert, már nem tudták kiadni, pedig még csak 1995-öt írtunk. Ez a regény aztán több kiadónál is megfordult, de nem vállalta be egyik sem. Azóta is a fiókban van, és nem tettem le róla, hogy egyszer még megjelentetem.

Hosszú szünet következett a könyvkiadásban. Nem kedvezett a helyzet a majdnem elsőkönyves íróknak. Azonban azokban az években sem tétlenkedtem. Az Új Hírnök című hetilapba egy véletlen által kerültem, mint interjúalany, aztán kezdetét vette egy hosszú, sikeres időszak 1996-tól, hiszen 264 héten keresztül hetente jelent meg egy-egy rövid novellám Mason Murray Meghökkentő meséi sorozatcím alatt. Hihetetlenül jó iskola volt, hiszen minden héten elő kellett rukkolni valami rövid, ám érdekes, meglepő befejezésű történettel.

Volt egy közbeékelődött időszak, amikor folytatásos novellákból tulajdonképpen kisregényeket írtam ugyancsak az Új Hírnökbe. Nem volt haszontalan kirándulás, talán olvasóim is így fogják látni, ha elolvassák az elkövetkező időszakban a honlapra folyamatosan felkerülő anyagokat.

A sajtópiac változása folytán az újság átalakulva kettévált, és amelyikben én maradtam (Frisss Hírnök), oda publicisztikát, vicces hírkommentárt és egy parajelenségeket bemutató sorozatot készítettem éveken keresztül.

Aztán hogy-hogynem újra kereszteztük egymás útját Szűcs Róberttel. Az általa kiadott Hihetetlen! Magazinban kaptam lehetőséget 2002-től öt éven keresztül, hogy havonta publikájam Mason Murray  egy-egy meghökkentő meséjét.

Mikor ez a történet véget ért, nekiültem, hogy megírjam az addigi legjobb regényemet. Eljött az idő ugyanis a könyvpiacon, hogy néhány kiadó némi anyagi ellenszolgáltatás ellenében lehetőséget teremtett egyelőre még nem befutott íróknak, hogy kisebb példányszámban megjelenjenek.

Ennek a lehetőségnek a gyümölcse a Lélekcsapda. Sokat vártam rá, de megérte! Sokat dolgoztam vele, de megérte! Remélem, egyetértünk, kedves olvasóim!

Tavaly év végén rátaláltam a frissen alakult Mogul Kiadóra, akik hihetetlen profizmussal hoznak új megoldásokat a könyvkiadás rendszerébe, és hála nekik, már nem kell sokat várni az új könyvemre. Rövidesen megjelenik a Visszatérő végzet.

Ezzel a regénnyel kapcsolatban a friss információk egyelőre a facebook oldalamon találhatók. 

Nemsokára egy teljesen megújult honlappal jelentkezem, ahol szintén elérhető lesz minden olyan tudnivaló, ami fontos!