Mason Murray íróasztala

Ahogy említettem a bemutatkozásomban, azokban az években, amikor az Új Hírnökbe Meghökkentő Meséket írtam, volt egy szakasz a vége felé, a 2000-es évek elején, amikor az akkori főszerkesztő szeretett volna némi változtatást a szinte végtelenített novella-sorozatban. Ezért arra kért, hogy folytatásos történeteket írjak, mégpedig úgy, hogy az egyes részek végén szavaztassuk meg az olvasókat, melyik irányba menjen tovább a sztori. Izgalommal vártam az olvasói igényeket, de végül nem sikerült eléggé bevonni őket a játékba, így magam döntehettem a folytatásról. Nem bántam meg, mert a hosszabb történetek sokkal több lehetőséget biztosítottak az izgalmaknak és a fordulatoknak. Ezek a kisregények tényleg a szívemhez nőttek, ezért néhányat ki fogok tenni ide.